Isten, aldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá vig esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
cultseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Altalad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ert kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bus hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hacerában,
Bércre hag és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Vár allott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halalhörgés, siralom
Zajlik to helyettek.
S ah, szabadság nem virulus
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Arvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hanyának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá vig esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
| God, bless the Hungarian
With abundance and good cheer,
Put your protective arm down,
If you face the enemy;
Who the bad luck eats,
Bring him a happy year
He's suffered this town a lot.
The past and the future!
To our ancestors you brought
To the holy mountain of the Carpathians,
For you he got a beautiful homeland
Bendegúz's blood.
And where the foam muttered
The Danube and the Tisza
The heroic progeny of Árpád
It bloomed.
For us, in the fields of Kunság
You got a mature spine,
In Tokaj vineyards
You used nectar.
Often you planted our flag
In fort of Turkish savages,
And he poured out the sad troops of Matthias
The proud castle of Vienna.
Oh, but for our sins
The rage was inflamed in your chest,
And you spread your rays,
In your thundering sky,
Now the arrow of the mongol thief
You did whistle on us,
Then the Turkish yoke
We got on our shoulders.
How many times he resonated on his lips
From the wild Ottoman village,
In the darings of our defeated troops
The singing of victory!
How many times your own son attacked you
In your bosom, my beautiful homeland,
And for your fall you became
In his funeral urn.
He hid the persecuted, and to him
A sword spread in his cave,
I looked everywhere not finding
His homeland in his land,
Go up to the mountain, go down to the valley,
At his side there are doubts and sadness,
Sea of blood before their feet,
And flames on his head.
Castle was, now a lot of stones,
Good humor and joy reigned,
Now agony and regret
There's in place.
And ah, freedom doesn't enjoy
Of the blood of the dead
Tears of atrocious prison fall
From the fiery eyes of the orphans.
Comrade, Lord, from the Hungarian.
To whom catastrophes threw,
Put your protective arm down.
To the sea of his tortures.
Who's the bad luck?
Bring him a happy year
He's suffered this town a lot.
The past and the future!
|
